Az ortézis felépítése komplex, de mégis egyszerű. Az adaptálást követően a páciens egyedül is fel tudja helyezni. Egyszerre van jelen az alkar és felkar súlyának átvitele a vállövre és onnan a mellkasra. A heveder rendszer kialakítása segíti az alkar enyhe fokú szuppinációját és flexióját, hogy a fiziológiás helyzet fenntartható legyen. Így megelőzhető a típusos mozgás-beszűkülések. A bevarrt szilikon gyűrűk és az anatómiai forma test vonalát követve biztonságos támasztékot ad és egyben nem okoz nyomási tüneteket.
Ma már alapvető fontosságú, hogy a ruha alatt olyan vállortézist tudjanak viselni a páciensek, amely nem változtatja meg a testtömeg középpont helyzetét. Így nem változtat a testtartáson, fiziológiás tónuseloszláson és járásképen, amely nem csak a rehabilitációs időszakban, hanem a hétköznapokban való visszatérést is minőségileg jobban segíti.
